Miért ülnek a japánok a WC-n előre? Az oka nagyon meglepő, de végülis logikus!

A Japánokra nem hiába mondják azt, hogy időutazók, ugyanis, ők vagy 20 évvel a világ előtt járnak, mindenféle téren. Emiatt hát nem is csoda, hogy náluk még a vécézésnek is külön tudománya van. Elsőnek, amikor Japánban jársz, és bemész egy mosdóba, azt láthatod, hogy minden patyolat tiszta, és letisztult hatást kelt. Ez a kettősség egyáltalán nem véletlen, sőt, inkább egy jobb betekintést rejthet egy Japán ember gondolataiba.

A mosdó itt nem pusztán funkcionális hely. Olyan tér, ahol a kényelem, a higiénia és a mások iránti tisztelet egyszerre jelenik meg, gyakran meglepően magas szinten.

Az okos vécé, ami nem hivalkodik

A modern japán toalett, közismertebb nevén a Washlet, sok külföldinek elsőre meghökkentő. A fűtött ülőke, az állítható víznyomású és hőmérsékletű bidéfunkció vagy az automatikus szagtalanítás mind olyan részlet, amely gyorsan természetessé válik, különösen a hideg hónapokban.

Ezek az eszközök nem a luxusról szólnak, hanem a praktikumról. A folyó víz hangját imitáló gomb például nem különcség, hanem diszkrét megoldás a zajok elfedésére. A mozgásérzékelők, az automatikusan nyíló fedél vagy az éjszakai irányfény mind azt szolgálják, hogy a használat a lehető legzökkenőmentesebb legyen. A legismertebb modelleket a Toto fejlesztette ki, de Japánban mára ez a technológia széles körben elterjedt.

A washiki, ami ma is része a mindennapoknak

A spektrum másik végén ott vannak a hagyományos washiki vécék, amelyek guggolós használatot igényelnek. Sok utazónak ez szokatlan, sőt kényelmetlen lehet, Japánban azonban ma is teljesen elfogadott megoldásnak számítanak, főleg pályaudvarokon vagy régebbi középületekben.

A guggolás nemcsak helytakarékos, hanem higiénikus is, és egyesek szerint a test számára is természetesebb pozíciót jelent. A használatot egyértelmű piktogramok segítik, így még annak is gyorsan világossá válik az irány, aki először találkozik vele. Ezek a vécék a hagyományos gondolkodásmódot képviselik, ahol az egyszerűség és a funkcionalitás kéz a kézben jár.

Tisztaság, mint közös ügy

Japánban a vécé nem magánügy, hanem társadalmi felelősség is. Az otearai szó, amely szó szerint kézmosásra szolgáló helyet jelent, jól mutatja ezt a szemléletet. A tisztaság nem elvárás, hanem alapállapot, amit mindenki fenntart.

Gyakran emlegetik azt a mondást is, hogy egy ember jelleméről sokat elárul a vécéje állapota. Ez nem puszta moralizálás, inkább annak a gondolkodásnak a része, amely szerint a közösen használt terekhez való viszony mutatja meg leginkább a mások iránti tiszteletet. Történelmi történetek és legendák is kapcsolódnak ehhez, amelyekben a mosdó a visszavonulás, a nyugalom és az önfegyelem helyszíneként jelenik meg.

Egy mindennapi tér üzenete

A japán vécékultúra első pillantásra apróságnak tűnhet, valójában azonban sokat elmond az országról. A technológia itt nem öncélú, a hagyomány nem múzeumi tárgy, hanem élő gyakorlat. A kettő békésen megfér egymás mellett, ugyanabban az épületben, néha ugyanazon a folyosón.

Ez a hozzáállás talán az, ami igazán meglepi az embert. Hogy egy ennyire hétköznapi helyen is ennyi figyelem, gondosság és gondolat jelenik meg. És amikor az ember kilép a mosdóból, gyakran az az érzése támad, hogy valami egészen alapvető dologról tanult: arról, hogyan lehet a mindennapi tereket is tisztelettel és odafigyeléssel kezelni.