A palacsintát nem lehet nem szeretni. Mind a felnőttek, mind a gyermekek sorban állnak érte az ebédnél, s soha nem lehet belőle eleget sütni. Ez az étek már nem csupán csak egy desszert, hanem A desszert, aminek az illata szinte az egész házat belepi, és egyfajta nosztalgikus érzéssel varázsol el mindnyájunkat. Most megmutatjuk, hogy hogy tudud úgy elkészíteni, hogy még másnap is ízletes legyen!
Ezt a palacsintát nagymamámtól tanultam, és bár azóta rengeteg recept jött-ment, ehhez mindig visszatérünk. Nem akar többnek látszani annál, ami, mégis van benne valami megnyugtató állandóság. Olyan süteményes állaga van, amitől már az első falatnál érzed, hogy ez nem egy rohanós megoldás.
Nem sietünk vele, és pont ettől lesz jó
Ennek a palacsintának az egyik legfontosabb „titka” az idő. Amikor a hozzávalók már simára vannak keverve, a tészta nem kerül azonnal a serpenyőbe. Hagyjuk pihenni, nagyjából fél órát, hogy összeérjen, megnyugodjon. Ez alatt az idő alatt történik meg az, amitől a végeredmény nem esik össze, nem szárad ki, és másnap sem válik rágóssá.
A pihentetés nálunk soha nem volt kérdés, inkább természetes része az elkészítésnek. Amíg várunk, lehet elpakolni, kávét főzni, vagy csak beszélgetni a konyhában. Ez a palacsinta nem szereti a kapkodást, és ezt később bőven meghálálja.
Olyan az állaga, mint egy könnyű piskótáé
Sütés közben azonnal feltűnik, hogy másképp viselkedik, mint a klasszikus változat. Vastagabb, mégis levegős, nem törik, nem szárad, hanem szépen emelkedik a serpenyőben. Az illata is más, kicsit süteményesebb, otthonosabb, ami már előre jelzi, hogy nem egy átlagos palacsinta készül.
A családban mindenki ezt kéri, mert laktatóbb, mégis könnyű marad. Nem folyik ki belőle a töltelék, és önmagában is megállja a helyét. Van, aki szerint inkább desszert, mint palacsinta, de nálunk pont ez a határmezsgye az, ami miatt minden alkalommal elfogy az utolsó darab is.
Apró változtatások, amiktől még személyesebb lesz
Időről időre előkerülnek kisebb családi variációk is. Van, aki reszelt almát kever a tésztába, egy vagy két kisebb darabot, héjától megszabadítva. Ilyenkor a palacsintát már nem is töltjük, csak megszórjuk fahéjas cukorral, és négybe hajtva tálaljuk. Ez inkább emlékeztet egy gyors almás süteményre, mégis megmarad palacsintának.
Ezek az apró ötletek sosem receptkönyvből jöttek, hanem beszélgetésekből, közös sütésekből. Ettől lett ez az egész több egyszerű ételnél, és ettől maradt meg családi hagyománynak.
A tökéletes palacsinta receptje
Hozzávalók
- Kb 60dkg liszt,
- 3 tojás,
- jó csipet só,
- kevés cukor,
- kocka élesztő fele.
- Tej és bubis ásványvíz felesben.
- 1-2 kanál étolaj.
Elkészítése
- Miután a hozzávalókat alaposan, csomómentesre keverem (legtöbbször konyhai gépet használok hozzá), a tésztát nem kezdem el azonnal sütni. Körülbelül fél órára félreteszem pihenni, csak ezután kerül a serpenyő a tűzre.
- Nálam viszonylag nagy átmérőjű palacsintasütő van, ebből a mennyiségből nagyjából 22 darab szokott kijönni. Időnként egy kis csavart is beleteszek: egy vagy két kisebb almát meghámozok, finomra lereszelem, majd beleforgatom a tésztába. Ilyenkor nem töltöm meg a palacsintákat, csak fahéjas cukorral szórom meg őket, és négybe hajtva tálalom.