A magyar háztartások nagy részében heti kétszer minimum takarítanak, hiszen a por látványosan megül mindenen és ez zavaró a szemnek, valamint az egészség szempontjából sem a legjobb. Japánban azonban egészen másként állnak hozzá a rendhez és a takarításhoz. Náluk sokkal kevesebb a stressz, és jóval kevesebb erőfeszítést tesznek ebbe, mégis makulátlan tisztaság uralkodik náluk. Vajon, hogy csinálják?.A titok nem a folyamatos takarításban rejlik, hanem abban, hogy teljesen másképp gondolkodnak a porról.
A por folyamatosan keletkezik – ez elkerülhetetlen
Egy átlagos, dolgozó szülőkkel működő családban hétköznap legfeljebb a legszükségesebb dolgokra jut idő: mosogatás, egy gyors felmosás, a szennyes összegyűjtése. A nagyobb takarítás marad a hétvégére, amikor előkerül a porszívó, a portörlő kendő és a mosógép.
Ilyenkor sokan értetlenül állnak a helyzet előtt: hogyan lehetséges, hogy egyetlen hét alatt ennyi por gyűlik össze? Pedig a válasz egyszerűbb, mint gondolnánk.
A megelőzés fontosabb, mint maga a takarítás
Japánban nem azon idegeskednek, hogyan tüntessék el a port, hanem azon, hogyan akadályozzák meg a kialakulását. Minél kevesebb por keletkezik, annál kevesebbet kell takarítani – ez az alapelv.
A por ugyanis nem csak kintről, a nyitott ablakon keresztül jut be a lakásba. Jelentős része elhalt bőrsejtekből, textilszálakból, apró ételmaradékokból, sőt atkák és mikroorganizmusok maradványaiból áll. Vagyis akkor is jelen van, ha szinte soha nem szellőztetünk.
És itt követik el sokan az első nagy hibát.
Télen is szellőztetni kell
Az energiatakarékosság jegyében egyre többen élnek szinte hermetikusan zárt lakásokban, modern, tökéletesen szigetelő nyílászárókkal. Friss levegő alig jut be, legfeljebb akkor, amikor kimegyünk az erkélyre.
Japánban viszont télen is mindennapos a szellőztetés. Nem órákra tárják ki az ablakokat, hanem rövid, intenzív átszellőztetést alkalmaznak. Ez elég ahhoz, hogy a használt levegő és a lebegő porszemcsék eltűnjenek a lakásból, anélkül hogy a falak kihűlnének.
Nem takarítanak – kipakolnak
A por minden tárgyról folyamatosan leváló mikrorészecskékből áll össze. Logikus tehát: minél több tárgy van egy lakásban, annál több por keletkezik.
A japánok ezért a minimalizmusra esküsznek. Nem új polcokat szerelnek fel a felesleges holmiknak, és nem rejtegetik őket szekrények mélyén – egyszerűen megszabadulnak tőlük. Ennek a szemléletnek még neve is van: danshari, ami nagyjából annyit jelent, hogy „kidobni, megválni”.
Ez nem feltétlenül szemétbe dobást jelent: az el nem használt tárgyakat el lehet adni, elajándékozni vagy jótékony célra felajánlani. A lényeg, hogy ne maradjanak otthon porfogóként. A lakás tágasabb, levegősebb lesz, és érezhetően kevesebb por rakódik le.
Miért nem szeretik a mopet?
Ha már kevesebb tárgy és frissebb levegő van, a por eltávolítása is sokkal egyszerűbbé válik. Különösen a padló esetében, ahová a legtöbb szennyeződés lehullik.
A hagyományos mop azonban a japán szemlélet szerint nem ideális megoldás. Nem köti meg a port, inkább csak felkavarja és szétteríti. Ráadásul ha nincs alaposan kimosva, a rajta maradó szennyeződés megszárad, majd a következő takarításnál visszakerül a padlóra.
Nedves kendővel, kézzel – meglepő, de hatékony
Japánban a padlót gyakran egyszerűen egy enyhén nedves kendővel törlik fel, kézzel. Elsőre fárasztónak tűnhet, de ha ez a napi rutin része, valójában kevés munka, hiszen nincs ideje felhalmozódni a kosznak.
A kendőre a por szó szerint rátapad, majd a kiöblítéskor eltávozik a vízbe. Kézzel ráadásul sokkal könnyebb elérni a sarkokat és nehezen hozzáférhető részeket, ahová a mop ritkán jut el. Nincs szükség erős vegyszerekre sem: egy kis víz és enyhe mosogatószer bőven elég.
Technológia igen, de csak kiegészítésként
A kellemes beltéri klímához hozzájárulhatnak légtisztítók és párásítók is, amelyek Japánban kifejezetten elterjedtek. Fontos azonban, hogy ezeket csak kiegészítő eszközként kezelik.
Ha nem szellőztetsz, és a lakás tele van felesleges tárgyakkal, egyetlen készülék sem fog csodát tenni. A japán módszer lényege nem az eszközökben, hanem a szemléletváltásban rejlik – és ebben rejlik az igazi ereje is.